A Dunakanyar legnagyobb, 6440 ha kiterjedésű szigete egészen a főváros közigazgatási határáig nyúlik. A szigeten négy település (Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor) és két nagyobb üdülőterület (Horány, Surány) található. Mindezek ellenére viszonylag érintetlen élőhelyek találhatók a szigeten, melyek legtöbbje vízmű védterület lévén csak külön engedély birtokában látogatható. Számos helyen a Duna-Ipoly Nemzeti Park az úr, ezen területek védelmében a PKMK jelentős szerepet játszott, hisz' a madártani alapkutatásokat egyesületünk végezte a sziget teljes területén.
    A munka a DINP területének kijelölését célzó alapkutatások között folyt majd' egy évig, mert a vizsgálat 1994. októberében indult, és 1995. novemberéig tartott. Ezen idő alatt 109 nap alatt, 157 alkalommal figyeltük a madárvilágot. Kiegészítőleg 21 napos gyűrűzőtábort tartottunk, ami mellett közel 10 alkalommal volt egyéni gyűrűzőakciónk. 
    Mindennek eredményeképp a Szentendrei-szigeten bebizonyosodott 205 madárfaj előfordulása, és 104 faj költése. 
    A vizsgálatról 50 oldalas, képekkel és 15 elterjedési térképpel kiegészített tanulmányban számoltunk be [PKMK (1996.): A Szentendrei-sziget madárvilága, in.: Merkl Ottó (szerk.): Záró és kiegészítő vizsgálatok a tervezett Duna-Ipoly Nemzeti Park térségében, Göncöl Alapítvány, Vác]. Ez nem volt eredménytelen, mert a jelentősebb madártani értékeket hordozó területek egy kivétellel bekerültek az 1997-ben megalakult Duna-Ipoly Nemzeti Parkba. 
    1998. során az Unitef '83 Mérnöki és Tervező Rt., melynek felkérésére madártani szakvéleményt készítettünk a déli, mintegy 10 km²-es területről. Ennek oka, hogy a talán legértékesebb déli területen szándékozzák keresztülvezetni az M0-ás autópálya hídját, mely számos értéket veszélyeztet. Most kevesebb időnk volt a vizsgálódásokra, de így is kiderült, hogy az elmúlt három év alatt a terület szerencsére nehogy vesztett volna értékeiből, hanem még újabb fokozottan
védett fajok bukkantak fel [pl.: haris (Crex crex), szalakóta (Coracias garrulus), stb.] , ill. egyes fajok [ pl.: berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis)] állománya megerősödött. 
    Az eredményekről szintén egy közel 50 oldalas, térképekkel ellátott tanulmányban [Selmeczi Kovács Ádám (szerk. (1998.)): A Szentendrei-sziget déli területének madárvilága, PKMK, Budapest] számoltunk be, melynek alapján a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség 61826-4/98. számú határozatában első fokon elutasította hídépítési kérelmet. 
    Az elmúlt években is sikerült támogatást szerezni a sziget komplex madártani vizsgálataira, így egyes területek jelentősebb fajainak fészkelőállomány-felvételezére is sor került. Az eredményekről a MME Tudományos Ülésére készült poszterrel számoltunk be [Horváth G., Selmeczi K. Á. (1999): A Szentendrei-sziget madárvilága].
    A felmérési és védelmi munkák további ágakat is vettek, így több ízben elvégeztük a Pankúti-legelő galagonya-mentesítését, illetőleg a helyi ürgepopuláció - mint fokozottan védett nagytestű ragadozómadarak táplálékállat-bázisának - felerősítését a budaörsi repülőtérről áttelepített egyedekkel...
    A természetvédelmi célú programok folytatásához segítők, támogatók és érdeklődők jelentkezését továbbra is várjuk!

Selmeczi Kovács Ádám

programvezető